Szomorú vasárnap – Állva tapsolt a közönség! – Egy dal és egy darab, amelyben benne van minden boldogság, fájdalom és az élet nagy igazsága

    Az egyetlen magyar világsláger, amelyet, több, mint 100 nyelven adtak elő. Milyen érdekes. Ahogy a székemben ülve, enyhén könnyes szemmel, dühösen és mégis nevetve néztem a darabot, azon gondolkodtam, hogy miért pont ez a dal. Miért? Van már nekünk egy világ szinten ismert, pesszimista „nótánk”, a Himnuszunk, az 1930’as években pedig megszületett az „öngyilkos himnusz”, a Gloomy Sunday. Most már két dal is azt sugallja a világnak, hogy a magyaroknak valahogy nagyon nehezen megy a boldogság. Úgy éreztem, Seress Rezső, a Szomorú Vasárnap dalszerzője tipikus példája volt annak, hogy egy ember, hogy szenvedjen saját boldogtalanságában, miközben minden adva volt, hogy a világ legboldogabb embere lehessen. Sokan vagyunk így, azt hiszem. Rudolf Péter zseniálisan mutatta be ezt a gyötrelmes szenvedést, miközben kegyetlenül tolta a nézők arcába a tükröt, a fájó igazságot. 

  Spontán ötlet volt, hogy Húsvét vasárnapján, délután elmenjünk a Madáchba és megnézzük a Szomorú vasárnap c. darabot. Spontán, de nagyszerű ötlet. Az ember elkezdi nézni, először magával ragadja Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter és Nagy Sándor játéka, de aztán elkezd mögé látni ennek a vidám-zenés-táncos előadásnak és kibuggyan Seress Rezső szívszorító élete. Szívszorító lenne? Sokáig kerestem ide egy jelzőt. De úgy vélem az is. Sajnáltam, amellett, hogy dühös is voltam rá. Eszembe jutott sok ismerősöm, aki szintén így éli az életét. Meg van mindene a boldogsághoz, jönnek a lehetőségek, csak egy nyúlfarknyit kéne megmozdulnia, csak annyira, hogy kinyújtsa értük a kezét, de nem. Nem hogy, nem teszi, de meg is magyarázza, hogy miért nem lehetséges mindez a számára. Hogy őt elkerüli a szerencse, ő egy kisember, egy „kis Seress”, akit egyszerűen elkerül a boldogság. Az ilyen emberekre, annyira dühös szoktam lenni. A darabban szerencsére kimondják, jobban mondva Nagy-Kálózy Eszter kiüvölti azokat a kérdéseket, amelyek a nézőt is marcangolják: Rezső! Miért nem tudsz boldog lenni? Miért nem utaztál Amerikába a pénzedért?! Miért nem tanultál meg a hosszú évek alatt végre kottát olvasni?!

     De ha jobban elgondolkodik az ember, később rájön, hogy neki ez volt az élete. A szomorúság maga. Lehet, hogy vannak emberek, akik képtelenek a boldogságra? A szomorúság és az önsajnálat élteti őket? Végülis Seress ettől lett világhírű és sikeres, mégha pont nálunk be is tiltották a dalait. Furcsa egy élettörténet, amely végül öngyilkossággal zárul. Furcsa és elgondolkodtató. Nem voltam még ilyen darabon, ahol egyszerre nevettem, voltam dühös, szomorú és boldog. A darab egyértelmű mondanivalója, hogy merj élni, meglátni az élet apró örömeit. Ha boldog akarsz lenni, akkor legyél boldog! És ami a legfontosabb: Szeressük egymást gyerekek! Szeressük, amíg tudjuk. A darab végén reménykedve ültem be a kocsiba, hogy talán ez a „tükör” eljut majd sok boldogtalanhoz. De aztán, ahogy a körúton végiggurultunk, elmosolyodtam és megráztam a fejemet. Ez a sok boldogtalan valószínű úgysem fog magára ismerni ebben a tükörben. De talán az üzenet másik fele eljut hozzájuk. Ha szeretnek és szeretve vannak, akkor ez az élet már csak nem lehet olyan fájó…sőt! Lehet ez maga a boldogság?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük