Ilyen valójában a Maldív-szigetek – Őszintén a világ egyik álomhelyéről

     Bevallom, sokat rágódtunk rajta, hogy a Maldív-szigetek legyen-e a következő úti célunk. Ellene szólt, hogy messze van, drága, nincs ott más csak homok és az óceán. Féltünk, hogy unalmas lesz, és hogy nem fogja megérni az árát. De ugyanakkor egy csomó minden mellette szólt. Többek között az is, hogy tudtam, nincs még egy hely a világon, ahol ilyen fehér a homok és ilyen türkizkék a tenger. Igazi Paradicsom, ahol nincs tömegturizmus, az ember az érintetlen természetben gyönyörködhet. Csak azt tudtam, hogy bárhogy is lesz, én egyszer az életben ezt látni akarom! És aztán – a repülőjegyeket böngészve – sikerült rábukkanni egy nagyon kedvező árra, amellyel ráadásul egy Dubai kiruccanást is össze tudtunk hozni. Így viszont már nem volt kérdés: Irány a Maldív-szigetek!

       A szigetország az Indiai-óceánban terül el. Fővárosa, Malé egy kicsivel jobban kiépült város, nem nyaralóhely. De a többi, közel 1200 apró szigete viszont már igazi Paradicsom. A legjobban Sri Lankáról, vagy Dubairól lehet megközelíteni a Maldív-szigeteket. Mi 2 átszállással, közel 24 óra utazással jutottunk el Maléba. Onnan hidroplánnal, komppal, vagy gyors hajóval lehet eljutni a kiválasztott szigetre. Mi, a mintegy 1200 kis sziget közül Dhigura szigetét választottuk.

      A reptéren is már láttuk, hogy milyen szép a víz színe, de az még messze nem olyan látvány volt, mint ami a szigeten fogadott minket. Gyors hajóval 2 óra alatt érkeztünk meg Dhigurára. Pont naplementekor. Csak kapkodtuk a fejünket, hirtelen fogadott minket a látvány, égig érő, hajladozó pálmafák, a vörösen izzó nap tükröződése az óceán hullámain, de nem volt idő mindezt felfogni. A bőröndjeinket már kipakolták a gyorshajóból és feltették egy platós autóra. Ez volt ugyanis a transzferünk! Imádtuk! Hulla fáradtak voltunk, koszosak és nem túl friss illatúak. Vágytam már egy zuhanyra, és egy ágyra, de azért kisétáltunk még a szállodánk előtti partra, hogy kicsit megálljunk, és köszöntsük a tengert. Megérkeztünk.

      Szabályok: a faluban és a szállodában nem lehet fürdőruhát viselni. Péntekenként és szombatonként pedig csak a kijelölt, bikini beacheken. Hogy miért? Mert a Maldív Köztársaság iszlám terület, ahol a nőknek fedniük kell a vállukat, térdüket. Nem szabad a túlzott, vagy heves érzelem kifejezés se, például a csókolózás. Nem tilos, nem büntetik, de nagyon nem illik, és nagyon megbámulhatnak, ha mégis megteszed. Ez már nem Európa, és ezt éreztük is. Nem volt könnyű mindig visszafogottabban viselkedni, de igyekeztünk beilleszkedni és egy kicsit átérezni a helyiek szokásait. Érdekes egyébként, hogy a kezdet kezdetén a buddhista vallást gyakorolták az első lakosok. De aztán jöttek az arabok, a perzsák és hozták magukkal az iszlám vallást. Feketék, indiaiak, malájok és madagaszkárok leszármazottjai alkotják a maldív népességet.

        Mindenre felkészültünk, a szabályokra, az illemre, de a látványra nem. Tökéletesen megszerkesztett képeslap minden egyes négyzetmétere. Ezek a színek bolondítják meg az embereket. Milyen érdekes, nem? Pedig csak színek. Hófehér, türkizkék, mélykék, királykék, és smaragdzöld találkozása. De ez csak nappal. Délután jön a bíbor, a vérnarancs és néha egy kis szilvalekvár szín is. Az első nap azonnal nekivágtunk felkutatni a sandbank-et, azaz a homokzátonyt, ahol a földrész egyszer csak elfogy és a végén a tenger két oldalról bezárja a földnyelv utolsó, keskeny kis darabkákát is. Kb. 4 turistát láttunk a sétánk során. Elképesztő nyugalom volt. Mintha lakatlan lett volna a sziget. Csak mi és a természet. Aranyos pofájú, narancssárga testű denevérek jelennek meg az est érkezésekor. Gekkók, gyíkok, énekes madarak, és a parton szaladgáló, ezernyi, apró rákocska alkotja az élővilágot. Már az első nap teljesen megállt az idő.

        Hősködtem persze, hogy nekem jó bőröm van, bírja a strapát. Aha. Pár óra alatt leégtünk. Utána már kenhettük magunkat az 50 faktoros naptejjel. A szúnyogriasztónk volt a második legjobb barátunk. A sok vérszívó többnyire elkerült minket. A vízi cipő is jó ötlet volt csomagoláskor. A liszt finomságú hófehér homok ugyanis néhány részeken éles korallokat, kagylómaradványokat rejt. De panaszunk nem volt. A helyiek nagyon kedvesek és tisztelettudóak. Jókedvűek, mosolygósak és ha tehetik, két imaidő, vagy munka között ők is fürdenek egyet a tengerben, vagy megnézik a naplementét. A nők hosszú ruhában és fejkendőben fürdenek a tengerben is, ott se veszik le. Furcsa volt látni, de ők is nevettek és játszottak a vízben. A kislányoknak még nem kell kendőt viselni, ők anélkül szaladgáltak a parton.

        A dzsungelen keresztül, főleg biciklivel és robogóval, ritkán pedig autóval közlekednek a helyiek. De gyalogosan is könnyen elérhető minden. A szigetek többsége alig van 2 km hosszú, amin csak egy-egy szálloda van. Mindenük meg van. Szinte teljesen önellátóak. Csak néhány dolgot kell importálniuk. A gyümölcsök isteniek. Zamatosak, lédúsak. Tudtam, hogy almalevet iszom, de mégis rácsodálkoztam, hogy ilyen lenne a valódi alma íze? Mint egy sűrű, íz gazdag koktél.

          Sakkoztunk a szálloda teraszán, meleg szellő fújt. Az idő is csak komótosan telt. Itt minden más. Az ember elgondolkodik: Miért is idegeskedem én annyit otthon?! Elkezdesz látni. Látod a vizet, látod a szitakötőt a pálmalevélen, látod a lelked.

             Luxus-e a Maldív-szigetek? Ha a milliós bungalók közül foglalsz szállást, all inclusive ellátással, hidroplános transzferrel, akkor igen. Ha képes vagy lejjebb adni, bevállalni egy hosszabb, fárasztóbb utazást és „csak” egy sima, 4 csillagos szállást foglalni, akkor nem. Főleg ahhoz képest nem, hogy itthon egy wellnesz hétvége, vagy 1 hét a Balcsin, már 100 ezer forinttól kezdődik. Inkább azt mondanám, hogy egyre elérhetőbb. Minden nap kaptunk ingyen egy 2literes ásványvizet a szállodától, kávét, és bőséges reggelit.

A vacsora ára olyan volt, mint otthon. Egy üvegaljú kajak bérlése 15 dollár volt. Hajókirándulás rájákkal, vagy cetcápával való sznorkelezéssel kb. 25 ezer forint/fő. Mi ezt az utóbbit sajnos kihagytuk, de majd egyszer, egy másik helyen talán lesz szerencsénk kipróbálni.

             A Maldív-szigetek valóban egy álomhely. Álmodozik róla az ember, aztán mikor eljut oda, akkor is olyan, mintha álmodna, és mikor hazaérkezik, nem tudja, hogy csak álom volt-e, tovább álmodozik, az álmaiban és a fényképeiből próbálja felidézni, és elhinni, hogy tényleg ott járt, ez a hely tényleg létezik!

Ha tetszett a cikk, nézd meg az erről készült filmet is:

https://www.youtube.com/watch?v=gQEAS1-RMto&feature=youtu.be

Iratkozz fel a youtube csatornánkra:

http://bit.do/Ansnitt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.