Ansnitt Gondolat morzsák – A kritikáról, párkeresésről, egy eltorzult jövőképről és a Facebook valóságáról

A kritika…

Milyen egy jó kritika? Ami igaz? Ami építő? Amit jó indulat vezérel? Sokszor ítélkezünk és mondunk negatív véleményt valamiről, vagy valakiről, de annak több oka, vagy több célja lehet. Félelem, irigység, rossz szándék, a másik elbizonytalanítása, megtörése, vagy az, hogy önmagunkkal hozzuk egy szintbe, vagy inkább önmagunk alá sorolhassuk. Kritizálunk, hogy bebizonyíthassuk, a másik miért nem jobb nálunk. Honnan tudjuk, hogy egy kritika jó, vagy igaz? A barátaink, szeretteink kritikái igazak? Vagy elfogultak? Miből tudunk tanulni, fejlődni? Rendkívül nagy önuralom és józan ész szükséges ahhoz, hogy az ember meglássa a valódi és az építő kritikát a sok szemét között. De ne aggódj! Idő és tapasztalat, aztán már simán lesöpröd magadról a hamisat, a hasznosat pedig magadba építed…

Párkeresés…

„Miért nem hívott vissza? Miért nem tetszem neki? Mi változott meg? Mikor jön el az igazi, és miről fogom megismerni? Meddig várjak?” Nők ezrei kérdezik ezeket nap, mint nap magunkban. Ezen jár az agyuk és magukba szippantanak minden apró reményteli mondatot a különböző női magazinokból, hogy legyen erejük nem feladni és tovább hinni. Bennük van a hiba? Bizonyos szempontból igen. Félelem, türelmetlenség, kétségbeesés, elkeseredettség vagy túlzott elvárások vezérlik őket. A párkeresés nem egy megoldandó probléma, vagy feladat. A párkeresés egy izgalmas út, a lehetőségek birodalma, amit élvezni kell. Kíváncsian, nyitottan, boldogan és kiegyensúlyozottan kell nekivágni. Ismerj meg embereket, találkozz, beszélgess, randizz, sodródj, élvezd ki minden pillanatát. Ha nem élvezed, csak lépj tovább. Iktass ki minden félelmet és elvárást. És nyugodj meg! Ha nem hív vissza, akkor egy jobb vár rád. Ha téged akar, úgyse enged el többé…

A jövő…

Mi lesz a gyerekkorral?  Mi lesz a futással, a biciklizéssel, a focival? Mi lesz a valódi élményekkel és a mama főztjével? Mi lesz a kirándulásokkal, a játékokkal, a kapcsolatokkal? A legújabb generáció nem sétál. Waveboardozik. Emiatt a testmozgás távol áll tőle, ami kihat az egészségére is majd. Nem ismeri a hazai ízeket. A Mekibe jár. Nincs szüksége valódi barátokra, csak likeokra és követőkre. Ritkán látja az eget, mert általában lefele néz, a telefonját nyomkodja. Nem utazik, nem gyűjt élményeket, hisz ott van a virtuális világ, a 3D-s szemüveg és azokkal bárhova eljuthat. Ezért még a szobából se kell kimozdulnia. Lehet, amolyan boxok lesznek majd az utcákon, ahova bármikor betérhet majd az ember és bármilyen élményre befizethet. 20 perc a Maldív-szigeteken, 30 perc szex, vagy 10 perc hullámvasutazás. A szakmunkákat gépek végzik majd el. Divat lesz a nemtelenség. Azok lesznek menők, akik férfiak és nők is egyszerre, igazából csak lények. Ide tartunk? Ez lesz a jövő? Vagy ez csak egy rossz lehetősége, egy mellékága utunknak, amelyről remélhetőleg gyorsan lefordulunk?

A facebook és a valóság

Úgy gondolod, hogy ismersz, mert látod a posztjaim a Facebookon? Valóban? Igen, azt láthatod, merre járok épp, vagy, hogy hol nyaraltam, hogy épp szerelmes vagyok, vagy mosolygok, stb. De nem ebből áll az élet. Azt látod, hogy mi van a munkahelyemen, az egészségemmel, a szüleim egészségével, a gondolataimban, a szívemben, a torkomban, vagy a terveim közt?! Nem. Azt nem láthatod, nem tudhatod. Nem ismersz, és nem tudod, mi van velem. Akkor a Facebook hamis képet mutat? Ez sem igaz. Hisz abban a pillanatban a mosolyom, a szerelmem, a boldogságom mind valódi, a helyek, ahol megfordultam, szintén valódiak. De ez csak az ötöde az életemnek. Most nem azokról van szó, akik csak látszat boldogságokat meg látszat szerelmeket posztolnak. Hanem azokról, akik a valódit, csakhogy az nem a minden. Nem a teljes kép. Azt csak a kiváltságosok láthatják…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük